Az építészetben fedett vagy fedetlen belső udvart jelent.

A régi római ház főrésze: négyszögű udvar, ahonnan a lakószobák ajtai nyíltak. Világosságát a tető négyszögletű nyílásán (compluvium) át kapta. A tető megtámasztására rendszerint négy oszlop szolgált. Az compluviumnak alatt volt egy mélyedés (impluvium), ahol a beesett esővíz összegyűlt. Eredetileg a családi élet központja az átriumban volt. Itt állt a házastársak ágya, a szekrény az ősök képeivel, a pénzesláda, valamint a tűzhely, amelynek a füstje a compluviumon át távozott. Innen kapta a helyiség a nevét: ater

Átrium volt a neve bizonyos középületeknek is (pl. könyvtár), valószínűleg a polgári lakóház berendezéséhez hasonló építészeti formájuk miatt.