ének

1. meghatározás: főnév

Hangszálakkal megszólaltatott, többnyire értelmezhető szöveggel rendelkező zene.

Példamondatok:

  • A lány éneke messze elhallatszott a réten.
  • A kísérőzene olyan hangos volt, hogy alig hallottuk az éneket.
  • Az ének sokkal jobban szól ezen a hangszórón.

ének

2. meghatározás: főnév irodalom

Nagyobb terjedelmű elbeszélő költeménynek többé-kevésbé lezárt egységet alkotó fejezete, része.

Példamondatok:

  • Arany János Toldija, tizenkét énekből áll.
  • Az egyik énekben Toldi Miklós a farkasokkal küzd.

ének

3. meghatározás: főnév irodalom

Énekelhető, régebben valóban énekelt költői (lírai v. epikai) mű.


ének

4. meghatározás: főnév irodalom

Dicsőítő költemény.

Példamondatok:

  • A király tetteiről éneket írt az udvari költő.
  • Énekben emlékeztek meg a hősökről.
  • Remélem hamarosan lesz olyan politikus, akiről írnak egy éneket.

ének

5. meghatározás: főnév irodalom

Dallamos hang. Madarak, állatok által kibocsátott dallamos, változatos hang vagy fütty.

Példamondatok:

  • A rigók éneke ébresztett reggel.
  • Az erdei madarak éneke jelezte a tavasz közeledtét.
  • A fülemüle énekét szeretem a legjobban.

« endoterm energia »