epika

A három műnem egyike. Elbeszélő irodalom, amely főleg cselekmény szálakra, szereplőkre, történetekre épül.
Fő jellemvonása az, hogy alkotásainak tárgyát, témáit kizárólag vagy igen nagy túlsúllyal a külső valóságból ábrázolja. Hőseinek belső világát, érzelmeit-gondolatait megjelenítő belső monológokat, gondolatfolyamokat, valamint a hősök párbeszédeit csak az elbeszélés és leírás mellett másodlagosan mutatja be. döntő szerepet játszik a cselekmény, az esemény vagy eseménysorozat.
Fő részei az: elbeszélés, a leírás és a párbeszéd. Az elbeszélés az események előadása, a leírás a cselekmény helyszínének, külső-belső tulajdonságoknak és egyes tárgyi mozzanatoknak ábrázolása, a párbeszéd pedig a szereplők szóbeli kommunikációjának a közvetítése.
A lírától abban különbözik, hogy nem érzelmeket, hanem cselekményt ábrázol, a drámától pedig abban, hogy nem párbeszédes formában íródott.

Példamondatok:

  • Az epikához tartozik a regény is.
  • A versben írott epikát elbeszélő költeménynek nevezik.
  • Az epikába sorolt művek szerkezetében legtöbb esetben döntő szerepet játszik a cselekmény, az esemény vagy eseménysorozat.

Eredet:

görög: epikosz (eposzi) < eposz (költemény, történet) < eipo (szól,elbeszél)


« epigramma episztola »