Amikor valaki az érzelmeinek szóban jelét adja, hirtelen, hangosan mond valamit, például örömében, bánatában, fájdalmában, félelmében vagy meglepődésében. Az ilyen mondatok gyakran
kezdődnek így: Jaj, …! Hű, …! Ó, …!
Azokat a mondatokat, amiben felkiált valaki, felkiáltó mondatoknak nevezzük, a mondat végére felkiáltó jelet (!) teszünk.

Példamondatok:
Lilla felkiáltott, mert megijedt a békától.
Kati örömében felkiáltott, amikor meglátta az új sílécét.
Egy nénit véletlenül lefröcsköltem a medencében, erre ő felkiáltott.