- Társadalmi-gazdasági rendszer, amely a föld birtoklásán alapul. A történelem, különösen az európai történelem egyik gazdasági, társadalmi formája. Kialakulását az 5-10. század közé tehetjük. A rabszolgatartás megszüntetésével jött létre. A rabszolgatartásban a rabszolgákat csupán termelési eszköznek tekintették, ezt váltotta fel a feudalizmus, amelyben érdekeltségüket biztosította: a termelt javak egy részét a termelőnél hagyta.
Szigorú alá–fölérendeltség jellemzi:
- az uralkodó (többnyire király) földbirtokokat adományoz a földesuraknak, akik cserébe hűséggel, szolgálatokkal tartoznak.
- A földeken dolgozó jobbágyok személyesen függenek a föld birtokosától, aki a birtokán nagy személyes hatalommal rendelkezik, és királyi belegyezéssel övé az ottani igazságszolgáltatás.
A jobbágyok fizetniük kellett azért hogy használhassák a földesúr földjét: terményeik egy részét a földesúrnak kellett adniuk, vagy ingyen kellett dolgozniuk a földesúr háztartásában és birtokán (robot), később pénzzel kellett fizetniük az általuk művelt földdarabért.
Így a feudalizmusban a társadalom két legnagyobb osztálya, a földesurak és jobbágyok osztálya. Ezenkívül a földesurak uralmát biztosító állam és az egyház, amely a jobbágyi szolgáltatásokból a földesúrhoz hasonlóan szintén részesült (pl. a tized, ami az jelentette, hogy a jobbágy a terményeinek tizedét az egyháznak kellett adnia).
- Nyugat-Európában évszázadokon át nem jött létre erős és maradandó központi hatalom. A különböző helyi nemesek, bárók és grófok gyakorlatilag uralkodókká váltak a saját területükön, hatalmuk pedig öröklődött. Nem tarthatták el azonban saját lakóhelyükön fegyveres kíséretük valamennyi tagját, ezért földbirtokot (feudumot) adományoztak nekik, amelyből megélhettek. Az új birtokon a vazallus (alattvaló) ennek fejében hűségesküt tett urának, katonai szolgálattal tartozott, s bizonyos esetekben ajándékokat vitt neki. A feudális viszony tehát a politikai hatalom sok kisebb részre szakadásának következtében kialakuló, helyi kormányzati eszköz volt, két szabad ember szerződéses viszonya, s ezért nem téveszthetjük össze a jobbágyi függőséggel.
A királyok arra törekedtek, hogy a "hűbérurak hűbéruraivá" váljanak, s bár olykor sikerült elérniük, hogy a hűbérurak letegyék előttük a hűségesküt, tényleges hatalmuk csekély maradt. E hűségeskük inkább afféle "megnemtámadási szerződések" voltak. A feudális kapcsolatok két szintje abban különbözött egymástól, hogy helyi szinten az úr és a vazallus között ténylegesen szoros kapcsolat jött létre, országos szinten viszont a király és a főurak között inkább csak afféle laza, szimbolikus szövetség alakult ki.