himnusz

1. meghatározás: főnév irodalom

Dicsérő ének, vers, amely egy személy vagy közösség jó tulajdonságairól, sikereiről, kiváló tetteiről, győzelmeiről szól.

Példamondatok:

  • A király talpnyalója himnuszt ír az uralkodónak.
  • A hadvezér győzelmére himnuszt ír a költő.
  • Minden magyar ember el tudja énekelni a Himnuszt.

Eredet:

latin: hymnus (hálaadó ének) < görög: hümnosz (ünnepi költemény)


himnusz

2. meghatározás: főnév irodalom

A keresztény középkorban Istent vagy szenteket dicsőítő ének.

Példamondatok:

  • A kórus az angyalok himnuszát énekelte.
  • A középkorban sok himnuszt írtak Istenhez.
  • A templomi himnusz nagyon különleges volt.

Eredet:

latin: hymnus (hálaadó ének) < görög: hümnosz (ünnepi költemény)


himnusz

3. meghatározás: főnév irodalom

Az ókori görögöknél istent, hőst, vagy eszmét dicsőítő óda.

Példamondatok:

  • Zeuszról biztosan írtak himnuszt.
  • Achilleusz himnuszát sosem olvastam.
  • A szabadságról szóló himnusznak nagyon tetszett a mondanivalója.

Eredet:

latin: hymnus (hálaadó ének) < görög: hümnosz (ünnepi költemény)


himnusz

4. meghatározás: főnév irodalom

Átvitt értelemben: Túlzott, gyakran elfogult dicséret.

Példamondatok:

  • A kritikusok himnuszt zengenek a színész legutóbbi alakításáról.
  • A szülő saját gyerekéről szóló himnuszt türelmesen hallgatja az osztályfőnök.
  • Nem hallottam himnuszt a legújabb mozi filmről.

Eredet:

latin: hymnus (hálaadó ének) < görög: hümnosz (ünnepi költemény)


« hímnős hímvessző »