A 14-16. század nagy hatású szellemi irányzata. Itáliában alakult ki, de elterjedt egész Európában.
Lényege az emberközpontúság, amely szakítást jelentett a középkori istenközpontú világnézettel. A humanizmus nem Isten tagadás, de jóval fontosabbnak tartja az e világi életet, mint korábban.

A humanizmus nézete szerint az ember a legfontosabb. A humanisták az ember szabadságát, az örömhöz és a boldog élethez, szükségleteinek kielégítéséhez való jogát hirdették. A tudományok és a művészetek felé irányította az emberek figyelmét. A tudománynak fontos szerep jutott. Mindez főleg annak volt köszönhető, hogy a babonákat, a hiedelmeket egyre inkább kezdték kiszorítani a tudományos megfigyelések, felfedezések. A humanista művészek és tudósok fontosnak tartották az egyén szabadságát, hogy szabadon lehessen a világot megvizsgálni, szabadon eldönteni mi igaz és mi hamis, ellentétben a korábbi vallási dogmákkal.

Újjáélesztették Az ókori görög és római művészetet és tudományokat. A humanizmus teremtette meg a reneszánsz korszak alapját.