immunitás

A szervezet azon képessége, hogy a testbe hatolt idegen anyagok ellen védekező működéseket indít be, igyekezve eltávolítani, közömbösíteni ezeket az anyagokat.
Az immunitást a fehérvérsejtek okozzák. Két csoportjuk van: a falósejtek és a nyiroksejtek.

A falósejtek mindenütt megtalálhatók a szervezetben, a vörös csontvelőben termelődnek. Eleinte a bennük termelődő fehérjebontó anyagokkal küzdenek a kórokozók ellen, majd ha ez nem hatásos, akkor bekebelezik a kórokozókat.

A nyiroksejtek kisebbek, mint a falósejtek. Az egyedfejlődés korai szakaszában kerülnek a vörös csontvelőből a nyirok-szervekbe, és ott alakulnak nyiroksejtekké. A sejtes immunitás során a nyiroksejtek feloldják a kórokozó sejteket. Egy nyiroksejt több kórokozó sejtet is el tud pusztítani.

Eredet:

latin: immunis (mentes) = im (nem ) + munus (adó), Adómentes, vagyis az immunitás, mentesség valamilyen teher alól. A fertőzés például terhet jelent a test számára, és amikor a test immunis, akkor mentes ez alól.


« ima immunrendszer »