Telkes paraszt, földműves a feudalizmus idején, aki valamelyik földesúrtól kapott földön gazdálkodhatott. Használhatta a földet, de nem az ő tulajdona volt, hanem továbbra a földesúré maradt. A föld használatáért cserébe különféle kötelezettségekkel tartozott neki (a megtermelt árun egy részének átadása, ingyenmunka a földesúr följén vagy a házában, pénzbeli fizetés). A jobbágynak a földesúron kívül még a királynak és az egyhának is adóznia kellett.
Foglalkozását tekintve a jobbágy önállóan gazdálkodó telkes parasztot jelent, aki szabad költözési joggal, telkének birtokjogával és annak örökösödési jogával, valamint saját munkaeszközökkel és személyes tulajdonnal rendelkezett. A telken épített ház, a munkaeszközök, a személyes holmik a paraszt tulajdonát képezték, ezeket gyermekei és özvegye örökölhették.