Olyan gazdasági rendszer, ahol a termelőeszközök (minden ami jövedelmet termel): a föld, gyárak, szállítási eszközök, stb. túlnyomó többsége magántulajdonban van. Ez váltotta fel a feudalizmust. A gazdasági életet a tőkések irányítják, nem az állam vagy uralkodó. A vezető gazdasági ág az ipar.
A kapitalista gazdasági rendszer legfontosabb eleme a tőke (angolul capital). A tőke az a pénz, fizikai dolgok (pl. termelőeszközök) vagy tudás, amit egy vállalkozás azért fektet be, hogy hasznot termeljen.
A magánvállalkozások és cégek a szabad piacon versenyeznek egymással a haszonért. Az árutermelés során nyereség keletkezik: ez a tőkések haszna. Az előállított termékek és szolgáltatások eloszlásáról a szabad piaci viszonyok döntenek, vagyis a megtermelt javak (termékek, szolgáltatások) cseréje a kereslet és a kínálat alakulása szerint történik.

A kapitalizmus ellenzői szerint azonban a korlátozás nélküli önérdek végül mindig kizsákmányoláshoz vezet. Az erősek uralmához, ahol a tőke és a termelőeszközök tulajdona is csupán egy szűk csoport tulajdonában van. Ez a szűk, gazdag réteg a szegény tömegek munkaerejét kihasználva őrzi meg saját vezető szerepét a kapitalista gazdaságban. Ahol a termelés célja a pénzügyi haszon növelése, ennek eszköze pedig a munkás tisztességtelen kihasználása. A szakadék pedig folyamatosan szélesedik szegény és gazdag között.

A kapitalizmus gazdaság ezekre épül:

• Magántulajdonhoz való jog, vagyis a különféle termelőeszközöket magánszemélyek és vállalkozások birtokolhatják. A magántulajdon joga több dolgot is magába foglal: mindenki szerezhet saját vagyont, és a saját vagyona fölött úgy rendelkezik, ahogy akar. Végül pedig a vagyonát átörökítheti utódainak.
• A piaci ár, amely a kereslet és kínálatot szempontjai alapján dönt az árakról.
• Az állam korlátozott szerepe. Az kapitalizmus felfogása szerint az állam szerepe pusztán védeni az egyének jogait, és biztosítani a megfelelő körülményeket a szabad piac működéséhez. Az államnak nem szabad belenyúlnia a piaci árak változásába.
• Önérdek, verseny és szabadság. A piaci szereplők saját önérdeküket keresve igyekeznek minél nagyobb hasznot szerezni, mindez egy elfogadható versenyhez vezet a gazdaságban. Mindenkinek joga van szabadon döntéseket hozni. Ez vonatkozik a befektetésekre, a termelésre, és a fogyasztásra is: a tőkés bármibe fektetheti a pénzét, a termelő azt termel, amit jónak lát, a vásárló pedig korlátozások nélkül azt, és attól vásárol, amit és akitől akar.