A személyi kultusz egy vezér, politikus, sok esetben államfő kikényszerített, rajongásszerű, szolgai tisztelete. Bár a tisztelet sokakban őszintén is kialakulhat, a személyi kultuszt általában az adott ország tömegtájékoztatási eszközei, kultúrpolitikája, oktatási rendszere gerjeszti, sulykolja, kikényszerítve a népből az áhítatot a vezető iránt. Ez abban mutatkozik meg, hogy még életében iskolákat, utcákat, településeket neveznek el az adott személyről. A politikai vezetőt tilos bírálni, tilos gúnyolódó, sőt tilos a vezetővel szemben a hétköznapi életben menyilvánuló kritika, tiszteletlenség, viccelődés is, amit többnyire a titkosrendőrség ellenőriz. Bírálóival, mint a nemzet ellenségeivel számolnak le.

Szinte vallásos, nagyfokú tisztelet, amely egy közösségben vagy egyénben egy személy, ügy iránt megnyilvánul. Nem kikényszerített és őszinte.