írnok

1. meghatározás: főnév

Régies: Beosztott tisztviselő, aki egy hatóságnál (pl. bíróság), hivatalban, irodában admi-nisztrációs feladatokat lát el.

Példamondatok:

  • A hivatalvezető egykor írnokként kezdte a pályafutását.
  • A hivatalában dolgozó jelenlegi fiatal írnok szorgalmasan dolgozik azon, hogy előbbre lép-jen.
  • Az írnok nap végére megunta a monoton papírmunkát.

írnok

2. meghatározás: főnév

Történelmi: Kódexmásoló a középkorban.

Példamondatok:

  • Az írnokok legtöbbször szerzetesek voltak.
  • Az írnok egy helyesírási hibát talál a másolandó könyvben, és már javítva írja át az újba.
  • A szép képeket nem az írnok rajzolta a kódexbe, mert az egy másik ember feladata volt.

írnok

3. meghatározás: főnév

Történelmi: Írástudó hivatalnok, aki az uralkodó vagy főrangú ember mellett teljesített szolgálatot.

Példamondatok:

  • Az óegyiptomi írnok nagyon megbecsült ember volt.
  • Aki Egyiptomban írnok akart lenni, az már öt éves korában elkezdte a tanulást.
  • Az írnok egész nap a földesúrral utazott.

« irha irónia »