rend

1. meghatározás: főnév történelem
  1. Rendnek nevezi a történetírás az európai feudalizmusban az azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezők csoportját.
    Hasonló helyzetű társadalmi csoportok rendekbe szerveződtek, és érvényesítették akaratukat a helyi önkormányzatban és a rendi gyűlés révén az országos politikában.
    A különböző országokban eltérő rendek alakultak ki, azonban általában elkülönült a nemesség, papság és a harmadik rend. A harmadik rendbe tartozott a polgárság és a jobbágyság (a harmadik rend legnagyobb részét ők tették ki).

  2. A katolikus papok összessége.

  3. A szerzetesrenden az egyházuk által jóváhagyott szabályok szerint élő és általában közös fedél alatt, kolostorban lakó szerzetesek, illetve szerzetesnők (apácák) közösségét értjük.

Eredet:

magyar: rend (A társadalomnak, az emberi közösségnek vmely szempontból elkülönülő, külön választható csoportja.)


rend

2. meghatározás: főnév

Minden a helyén és használatban van. A dolgok a helyükön vannak, jól működnek, és van valami céljuk.

Példamondatok:
Rend van a szobámban.
Apa rendet tesz a garázsban, mindent a helyére rak.
Az is rend, ha főzés közben a fazék a tűzhelyen van.

Eredet:

magyar: rend (A társadalomnak, az emberi közösségnek vmely szempontból elkülönülő, külön választható csoportja.)


« relatív rendi országgyűlés »