1. Vének tanácsa. Az ókori Róma egyik legfőbb hatalmi, törvényhozó szerve, melyben az előkelők kaptak helyet. Tagjai, a senatorok A legbefolyásosabb és leggazdagabb polgárok közül kerültek ki.

A szenátus eredetileg a király tanácsadó testülete volt, míg a köztársaság idején a legmagasabb rangú hivatalnokok tanácsadó testületének szerepét töltötte be, de a valóságban sokkal nagyobb jelentőséggel és főként nagyobb hatalommal rendelkezett, mint csak egy tanácsadó csoport. A szenátus felügyelte az állam bevételeit, döntött a háborúval összefüggő kérdésekben és a katonai ügyekben, nemzetközi szerződéseket kötött, ellenőrizte a meghódított területek igazgatását, s a hitélet legfőbb oltalmazója volt.
Ezenkívül megillette az a jog, hogy rendkívüli intézkedéseket tegyen, ha a köztársaságot veszedelem fenyegette.
Viszont nem volt bírói jogköre, hivatalnokokat sem nevezhetett ki.

2. Több államban (az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Lengyelország, Olaszország), a törvényhozás felsőházának neve.

3. A Rákóczi szabadságharc idején (1705-től) a fejedelem tanácsadó testületének a neve.