Magyarországon a várőrző katonák tisztjeit hívták így a 13. század közepéig. Később fokozatosan átalakult a szó jelentése.

Eredet:

Magyar: jobbágy = jobb + ág (összetartozó csoportok közül az egyik, pl. a nemesek), tehát olyan személy, aki egy jobb (az átlagnál jobb) csoport tagja.

---

« varázsló vármegye »