örökös jobbágyság

  1. Olyan jobbágy, akit a földesúr nem maga szerzett, hanem felmenőitől (szülei, nagyszülei stb.) örökölt.

  2. A jobbágyrendszer második visszatérése, ami súlyosabb, a korábbinál még szorosabb függőség volt a földesúrtól.

Legfontosabb két jellemzője:

  1. Amíg a jobbágy a földesúr birtokán lakott, addig a földesúr tulajdona volt.
  2. Ha a jobbágy elszökött vagy elköltözött, az új földesúrral ugyanilyen viszonyba került.

« örökítőanyag örökváltság »